00. Prologue

Zayn Malik
2014., Szeptember; Upper East Side, New York, Amerikai Egyesült Államok

Alig fél órája szállt le a gépem, de már az egyik upper east side-i előkelő kávézóban várakozom ismerősömre. Fekete hajamba túrok, miközben az éppen engem kiszolgáló pincérlány elém teszi az általam rendelt fekete kávémat és mellé jól láthatóan egy szalvétát. A szőke, húsz év körüli nő egy oldalmosoly kíséretében alaposan végigmér, mire én is ehhez a cselekedethez folyamodok. Halvány smink díszíti arcát, szőke haja szorosan fel van kontyolva feje tetejére. Fehér inge lazán betűrve kék, magas derekú farmernadrágjába. Az anyag szépen kerekedik formás fenekén, míg melleit kihangsúlyozza a ráfeszülő selyem. Lopva névtáblájára pillantok, majd elmosolyodok.
- Köszönöm, Ellie- ejtem ki nevét óvatosan.
Arcára enyhe pír szökik fel miközben végigsimít felsőjén. Megnyalom alsó ajkamat és belenézek a szalvétába, sejtésem beigazolódik; a telefonszáma és neve virít a papírdarab belsejében. Vigyor kúszik arcomra, New York sem tud nekem ellenállni.
- Üdv, Zayn- ül le velem szembe Jeff.
Aprót biccentek köszönés képen az idősödő férfinek, aki aktatáskájából egy mappát vesz elő.
- Halott, vagy élő nem tudjuk. A nevét, nem tudjuk, sem a lakcímét, sem semmit róla, csupán egy több éves kép áll rendelkezésünkre, de minden tőlünk telhetőt megteszünk- mondja el ismét ugyanazt, amit eddig mindig.
- Megmondtam már, valahol itt kell lennie a városban, mindig innen utalja pénzt, mindig másik bankból, mindig névtelenül.- Egészítem ki a férfit- de ezúttal maradok, szedjétek össze magatok- nézek végig a tanácstalan nyomozón, aki meglepődik kijelentésemen.- Anyám halála után már nincs miért maradnom sem Bradfordban, sem Angliában. Csupán egy célom van már; megtalálni az apámat.
Zsebemből előkotorok tíz dollárt és az asztalra teszem, nyugodtan mégis köszönés nélkül vágom be magam után az üvegajtót.