2016. augusztus 11., csütörtök

02. Egy est a sok közül

Sheila Shaw
2016., December; Manhattan, New York, Amerikai Egyesült Államok


Hatalmas, szürke ágyamban fekve nézem a tvre csatlakoztatott laptopon játszódó sorozatot, a Vámpírnaplókat. Imádom ezt a szériát, Nina Dobrevvel az élen. Titkos vágyam, találkozni egyszer a három főszereplővel, amit drága anyám révén könnyen el is érhetnék, de inkább hagyom ezt a lehetőséget még pihenni egy ideig. Egyszer talán majd neki is feltűnik magától, hogy az ismeretségeit kihasználva könnyebben kerülhetne ismét közel hozzá, mint a pénzével.
- Édesem- kopog be Vivi az ajtón, mire beinvitálom.- Itt a legújabb Vivienne Velvet kollekciód, a nyaklánc, meg csak úgy. Hord egészséggel, pénteken szükséged lesz rá- lép be egy ruhával a kezében majd ereszt meg felém egy mosolyt és leül ágyam szélére, ezzel jelezve, hogy egy tapottat sem mozdul míg nem látja rajtam.
- Máris felpróbálom- szökik hatalmas mosoly számra.
A földig érő bordó ruha puha, vékony anyagból készült, csak úgy, mint a cipő kényelmes bőrből. Az előbbi belátást enged dekoltázsomba a melleimnél lévő kivágásnak köszönhetően. Végigsimítok a hosszú estélyin és elvigyorodok. 
- Köszönöm szépen- ölelem magamhoz a divattervezőt.- Rajtatok mi lesz?
Elneveti magát kíváncsiságomon és megcsóválja fejét- vagyis nem tudok meg semmit sem idő előtt. Hihetetlen az az életerő és vidámság amivel ő éli a minden napjait. Sugárzik belőle a pozitívum, mégis szomorú múlttal bír. Eleinte nem jött ki jól senkivel, sem ő, sem a lánya, Winona. Mikor apa hat éve először hazahozta Angievel elkövettünk mindent, hogy a nőt elűzzük a házból, már akkor is ő állt hozzám a legközelebb. Barátnőm akkor tizenhat éves volt, míg én csupán tizenhárom. Akármit is tettünk, Vivienne csak nevetett rajta, vagy annyival lerendezte, hogy "még gyerekek". A fél éves utálkozás után egyik napról a másikra költözött be Winonaval az oldalán, akit jobban megérintett a viselkedésünk vele szemben, mint az anyját. Valtteri volt az első, aki szót értett vele és vett rá minket is erre a cselekedetre. Viorel srácnak az az éve volt a legsikeresebb, amellett, hogy ellenségekből barátokat kovácsolt, aláírt több neves céghez és nem utolsó sorban, de a nála két évvel idősebb Angelinat is sikerült magába bolondítania.
Gardróbomhoz lép és beakasztja az új darabot, míg a magassarkút a cipős részlegre viszi.
- Aki kíváncsi hamar megöregszik- intézi közben szavait hozzám.- Keddre milyen ruhát szeretnél?- Érdeklődik- azért Nick Jonas nem semmi pali- pillant rám egy pillanatra.
- Késő- torkollom le, még mielőtt elkezdené folytatni az áradozást- Stephen menedzseli, így Sutton már lecsapott rá- kacsintok rá második anyámra.
Csak megforgatja szemeit és elhúzza maga után a gardrób bejáratát. Oldalra döntött fejjel kezd el vizslatni, ismerem már ezt a nézést- éppen ruhát tervez. Sötétbarna íriszeiben a megvilágosulás szikrája azonnal felcsillan, mikor újra belép a tömérdek ruha közé, ahonnan egy szürke felsővel jön elő.
- Mit szólnál hozzá, hogyha ezt átalakítanám? Úgyse veszed fel már többször- hadarja el gyorsan, totális extázisban.
Megrántom vállaimat, hogy nekem ugyan mindegy, néhány mondatot még eldarál miközben kiszáguld szobámból az anyaggal a kezében. Fejcsóválva nézek a nő után és folytatom a félbehagyott sorozatomat.
(...)

A sokadik epizód elfogyasztása után az elgémberedett végtagjaimat megmozgatom, majd telefonomért nyúlok. Csupán Winona írt néhány sort arról, hogy holnapra rendkívüli szabadnapot kért Troy, ezért vagy Seannal, vagy az ő sofőrjével kell majd utaznom. Seanról jut eszembe, hogy ma még a- délelőttin kívül- egy szót sem váltottam vele, ezért átsétálok az ő szobájához, ahol miután behív az ágyra fekszem.
- Hogy sikerült az előadás?- Töröm meg a csendet, mire felnéz telefonjából.
- Egészen jól, életmentő vagy- ereszt meg felém egy mosolyt.
- Én csak utánad vittem egy pendriveot- legyintek egyet, mintha semmiség lenne. 
Újra némaságba burkolózunk mindketten. Gondolatai ki tudja hol járnak, míg az enyémek már a jövő heti koncert körül forognak, de előtte még túl kell élnem egy bájcsevegéses fogadást. Azóta gyűlölöm ezeket az eseményeket, hogy Angie rányitott Seanra és Ginara, ami hogyha kiderülne biztosan rámenne a híres Sean Shaw és Valtteri Viorel barátság.

- Sheila!- Hallom meg Angie üvöltését az emeletről, mire azonnal bocsánatot kérek beszélgetőpartneremtől, a GoldenPalace igazgatójától és sietős léptekkel megyek fel a lépcsőn. Barátnőm hitetlenül áll egy csukott ajtó előtt. Kérdőn felhúzom szemöldökömet, mire csak egy lesajnáló pillantást kapok. - A bátyád tudom, hogy hogyan űzi ezt az ipart, de ezúttal túl messzire ment- rázza meg lemondóan a fejét.Lehunyom szemeimet pár pillanatra és próbálok felszívódni innét, de egy kéjes nyögés visszaránt a valóságba. Csak sóhajtok egyet és próbálok nyugodt maradni.- Ezúttal kivel?- Kérdezek rá. - Gina- ejti ki száján a nevet, mire kővé dermedek.

Azóta is undorítónak tartom, hogy Sean nagyon jól tudta, hogy barátnőm még szűz mégis képes volt ezt megtenni vele, egy görbe este után. Viszont azon az estén egy csepp megbánást sem láttam a tizenöt éves lány arcán, hiába tudta, hogy rájuk nyitottunk, őt ez egy cseppet sem érdekelte, nem ismertem rá egy fikarcnyit sem. Egy éjszaka alatt valami Gina és közöttünk megtört, mégsem tudja senki, rajtunk kívül. Azon az estén megbeszéltük, hogy soha senkinek sem szólunk erről egy szót sem és meg nem történté tesszük a dolgot, magunkban.
- Figyelsz te rám?- Legyez tenyerével előttem, mire bólintok egy gyatrát.- Azt kérdeztem, hogy a Malik srácot miért nézted meg annyira?- Húzza fel jobb szemöldökét szemrehányóan. Mélyen gondolataimba merülök és próbálom előhalászni, hogy honnan is lehetne ismerős számomra ez a név.
- Az kicsoda?- Bukik ki belőlem az első dolog, ami eszembe jut.
Pár másodpercig összehúzott szemöldökkel vizslat, mire én csak széttárom kezeimet. Mikor sikerül rájönnie, hogy tényleg fogalmam sincs a név hova tartozásáról vonalai enyhülni látszanak és, mintha meg is nyugodna egy kicsit. Szemében már nem dúlnak az érzelmek, kifejezéstelen tekintete újra visszatér. 
Sosem volt az a kifejezetten érzelmes gyerek, de benne akkor tört meg az a bizonyos valami, amit nem lehet elmagyarázni, mikor kilenc éves volt és anya a szeme láttára rohant el itthonról minden cuccával együtt. 
- Nem lényeg- legyint nem törődöm módon tenyerével, mire nekem felkelti a kíváncsiságomat.
Magam elé fordítom ágyra fektetett iPadjét és rákeresek a srácra Instagramon. Az első, szimplán "zayn" felhasználó névvel ellátott személy adatlapjára megyek. Hiszen ez az a srác, aki ma le Elliezett. Magamban döbbenten konstatálom, hogy testvérem előadópárja ki is volt valójában.
- Ma le Elliezett- mondom ki hangosan is azt, ami foglalkoztatja az elmémet.
Sean arcát figyelve először meglepődik, majd ledermed. Résnyire zárja szemeit, mint mindig, amikor kiakar belőlem szedni valamit, de rájőve, hogy többet akarva sem tudnék mondani lágyulnak vonásai, de még mindig szigorúan feszülnek arc izmai.
- Nem akarom, hogy több időt tölts vele a kelleténél. Nem a mi társaságunk- zárja le ezzel a témát.
- Elviszel holnap? Troy nem lesz- húzom el számat, miközben kitörlöm az előttem lévő elektronikus eszköz előzményeit.
- Persze- bólint, anélkül, hogy rám nézne.- Mikor végzel?
Áldom az Istent néha, hogy bátyám nem bírta elviselni a sofőröket ezért levizsgázott és saját maga vezet. Apa egy ideig nem tudta megérteni, hogy miért nem kényelmesebb neki, hogy hordozzák, de aztán rájött, hogy anyára hasonlít, aki utálja ha másra van utalva és nem irányíthat mindent. Nos, utálom is ezeket a tulajdonságait Seannak.
- Fél kettő, világi történelem az utolsó, Mr. Lionnal- biccentek felé.
(...)






2016., December; Manhattan, New York, Amerikai Egyesült Államok

- Istenem Sheila!- Ront be a szobámba Angie a maga királykék köntösében- mit csinálsz már?- Tárja szét kezeit.
Csak megforgatom szememet és nem mondok semmit a feketeség kérdésére, amire amúgy sem várna választ. Időközben mellém társul és tusvonalán még igazít párat, amit mosolyogva konstatálok. Neki kiengedve omlik vállára haja csakúgy, mint nekem, annyi különbséggel, hogy míg az enyém göndörítve van az övé kivasalva és finoman hátratűzve.
Ilyenkor szinte minden áldott héten van valami ócska parti, amin muszáj részt vennünk nekünk is. Ez is csupán egy képmutatás a többi közül, semmi több. A sok előkelő család egy, közös rendezvényen vesz részt, mekkora szenzáció. Hajamban a csatokat megerősítem, majd Angie felé fordulok.
- Lovagodat hol hagytad?- Utalok a szőke, kék szemű srácra.
Körbenéz a szobában, mintha éppen őt keresné. Végszóra kopogás nélkül ront be az emlegetett szamár ruhákkal a kezében, amiket egyből letesz az ágyra. Valtteri már felöltözve mér végig minket külön- külön. 
- Azt hittem Ginaék lassúak- rázza meg lemondóan fejét, mire kegyetlen pillantásokkal szikrázza őt barátnője, majd egy csókban forrnak össze. Felesleges harmadik révén felemelem piros ruhámat, majd az alatta lévőt kezdem vizslatni. Gyönyörű szép, arról nem beszélve, hogy mintha a lelkének egy darabja lenne ez a ruha. 
- Azta- lép mellém ő is- Vivi mondta, hogy jó lett, de hogy mennyire- mosolyodik el és örömében megölel.
Miután mindenkinek sikerült felöltöznie- kivéve Suttont és Ginat- lent várakozunk a nappaliban. Valtteri türelme már nem is tudom mikor elveszett, de ezúttal egy "megölöm" elmormolásával és Seannal a kezei közt rohan fel az emeletre. A szokásos események előtti elkerülhetetlen huzavona.  
- Utálom ezeket a bájcsevegős estéket- áll fel a kanapéról Winona unott arccal.
Haja lazán kontyba fogva, lila ruhájával harmonizál a rúzsa, míg táskája inkább a fülbevalóval teszi ugyan ezt.
Sietős trappolások közelednek a lépcső felől, mire mi is mind odanézünk- végre sikerült elkészülni nekik is.
- Szóval ez tartott ennyi ideig- súgom oda Angienek, utalva Gina oldalra befont hajára.
Csak bólint egyet, mivel szőke hercege már mellette áll és nem venné jó néven a húgáról való pusmogást. Az én oldalamra pedig bátyám lép, aki kivételesen elfogadja a sofőr jelenlétét.
A partitól undorodott fejjel nézünk össze a kocsiban, mikor az megáll és meghalljuk a beszűrődő, stílusunknak nem éppen megfelelő zenét. Álmosollyal ajkaimon lépek ki a fekete limuzin ajtaján Sutton mögött.
Hát kezdődjön egy újabb halál unalmas est.

2 megjegyzés:

  1. Baromi Jó lett rész imádtam alig várom kövi részt
    😘

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Koszonom szepen az ujabb hozzaszolasodat kedves Lottie!
      Orulok neki, hogy tetszik:)

      Olel, Lily

      Törlés